Hogyan tanuljunk a hibáinkból? Meccsek kiértékelése

„Én nem gyengékre és erősekre, vagy sikeresekre és sikertelenekre osztom a világot… hanem tanulókra és nem-tanulókra." – Benjamin Barber

Veszíteni mindig fájdalmas.
Bosszantó lehet, ha egy focimeccsen az ellenfél eggyel többször rúgja a labdát a kapunkba.
Viszont ha egy másik ember feladásra kényszerít minket, az sokkal mélyebbre megy.

A versengésnek ez a tiszta, őszinte formája segíthet megélni és helyén kezelni az ezzel járó intenzív érzelmeket.
Ha megtanuljuk a tatamin a kudarcokat és sikereket kiértékelni és a javunkra fordítani, ezt a képességet az élet más területein is kamatoztathatjuk.
"Ne lógassuk az orrunkat, amikor valami nem jön össze; és ne hordjuk fenn, amikor sikerül."
Ez az egyik legfontosabb dolog, amit a küzdősport megtaníthat.

Csak az nem hibázik, aki nem is próbálkozik

Matthew Syed Black Box Thinking című könyvében az egészségügy és az aviáció példáin keresztül mutatja be, hogyan hat a hibákhoz való hozzáállás a fejlődésre.
A legfontosabb tanulság, hogy a siker kulcsa abban rejlik, hogy mit kezdünk a hibáinkkal és sikereinkkel.

„A kudarc nem végzetes, a siker nem végleges.”

Minden hiba adat.
Ha képesek vagyunk szembenézni vele és kielemezni, fejlődünk.
Ha nem, elszalasztunk egy lehetőséget.

A siker pedig csak egy visszajelzés, hogy valami ott és akkor működött.
Semmiképp sem jelent garanciát.
Ha egy siker után úgy érezzük, megérkeztünk, meg fogunk állni, miközben mások fejlődnek tovább.

Fontos, hogy megfelelő belső és külső környezetet alakítsunk ki, ami megengedi, hogy hibázzunk.
Ha a hibákat figyelmen kívül hagyjuk, vagy önmagunkat ostorozzuk miattuk, nem tudunk tanulni belőlük.

A fejlődéshez nem tökéletességre van szükség, hanem őszinteségre.
Arra, hogy hajlandóak legyünk szembenézni azzal, ami nem működött, és kíváncsian megvizsgálni, miért.
Egy jó közegben a hiba nem szégyen, hanem kiindulópont.
Nem elrejteni kell, hanem megérteni.

SzemléletváltáS

Carol Dweck Mindset című könyvében megkülönbözteti a „begyöpösödött” és a „növekedési” szemléletmódot.
Ez határozza meg, hogyan viszonyulunk a kudarchoz, mennyire tanulunk belőle, és végső soron azt is, hogy fejlődünk-e.

A begyöpösödött szemléletű ember szerint mindenki olyan, amilyen.
Tudat alatt abból indul ki, hogy adott képességekkel, intelligenciával és személyiséggel rendelkezik, amelyeket az élete során valahogy kifejez.
Az ilyen ember folyamatosan bizonyítani akar.
A sikert és az elismerést hajszolja, mert ezek igazolják vissza önmagát.
A kudarc elől minden áron menekül, mert az „leleplezné”, hogy talán mégsem olyan értékes, mint amilyennek látszani szeretne.

A növekedési szemlélet szerint viszont mindenki olyan, amilyenné válik.
Bárhonnan indul is valaki a képességek spektrumán, tudja, hogy onnan kellő munkával előrelépést tehet.
Az ilyen ember nem azt fitogtatja, amit tud, hanem azzal foglalkozik, amit még nem tud.
Nem elrejteni próbálja a hibáit, hanem beazonosítani őket és tanulni belőlük.
A kudarcokat lehetőségként éli meg - akár még szereti is őket, mert élvezi fejlődés érzését.

A két hozzáállás különbségei közvetlenül jelentkeznek a kudarckezelési stratégiáinkban.
Egy rossz visszajelzés után feladjuk, vagy keményebben készülünk a következő megmérettetésre?
A nálunk jobbak társaságát keressük, hogy legyen kitől tanulni, vagy a gyengébbek mellett próbálunk kitűnni?
A képességeink megítélésénél el tudjuk-e fogadni a pontos és valós visszajelzéseket, vagy az egónk védelmében kifogásokat gyártunk?

Begyöpösödött szemlélet mellett a tehetség sem fog minket megmenteni.
Lehet, hogy későbbre tolja a pillanatot, amikor szembesülünk a saját határainkkal, de azon nem változtat, hogy hogyan reagálunk, amikor elkerülhetetlenül elérünk oda.
Vagyis a tehetség abban játszik szerepet, hogy honnan indulunk és meddig „könnyű”.
De egy idő után már úgysem lesz az.
És ha az után is haladni akarunk, ahhoz a növekedési szemléletmódra lesz szükségünk.

Aki nem hisz a valódi fejlődés lehetőségében, annak minden megmérettetés élet-halál kérdés, mert felfedi a véglegesnek hitt képességeit.
Ezért nem is nagyon mer őszinte erőfeszítést tenni - mi értelme lenne?
Ha sikerül, akkor is „csak” igazolja, hogy képes rá.
Ha viszont nem, akkor „lebukik” - és még kifogása sem marad, hiszen tényleg odatette magát.

Aki viszont tudja, hogy bármiben képes fejlődni, annak pont az a kockázat, ha nem teszi oda magát.
A növekedési hozzáállás azt jelenti, hogy szeretjük érezni: fejlődünk abban, amit csinálunk.
A nehézségek ellenére is, függetlenül a sikerektől, kitüntentésektől vagy elismerésektől.
Így viszont valószínűleg többet vagy tovább fogjuk csinálni, és emiatt pedig nagyobb eséllyel leszünk sikeresek.

Meccselemzés

Oké, tehát volt egy meccsed és mondjuk, hogy nem sikerült a legelső mozdulattal lekopogtatnod az ellenfeled, esetleg ki is kaptál.
Kíváncsi vagy hogyan teljesíthetsz jobban - hogy fogj neki?

Az elsődleges célunk az lesz, hogy megválaszoljuk a következő kérdést:
„Melyik konkrét mozdulatsort/szituációt gyakoroljam a következő edzéseken?"

A megállapításaink attól függően hasznosak vagy haszontalanok, hogy segítenek-e megválaszolni ezt a kritikus kérdést.

haszontalan megállapítások

Kezdők esetében a következő haszontalan megállapításokkal találkozok leggyakrabban:

• Sajnálkozás/kifogások

• Mentális okok

• Fizikális okok

• Túl tág okok

Sajnálkozás/kifogások

"Ez nem az én napom volt."
"Egy jó mozdulatom sem volt."
"Közöm nem volt az egészhez."

Ezekből nem tudunk levonni semmilyen praktikus következtetést, így nem tudunk tanulni - csak remélhetjük, hogy a következő megmérettetés alkalmával máshogy sül el.

Mentális okok

„Bealudtam."
„Túlizgultam."
„Nem voltam ott fejben."

Oké - de a hétfői edzésen mit tudsz tenni, hogy legközelebb ott legyél fejben?
Nem egyszerű megmondani.
Fontos látni, hogy verseny előtt mindenki izgul - néha kicsit, néha nagyon.
Aki elég ideje versenyez, elmondhatja: nyert már meccset úgy, hogy előtte sík ideg volt és veszített már teljes nyugalomban is.
Természetesen a legmagasabb szinten az apró mentális különbségeken sok múlhat.
Kezdők esetében viszont az ilyen jellegű megállapítások leggyakrabban megoldás nélkül maradnak és elvesznek a technikai fejlődés lehetőségétől.

Fizikális okok

„Nem jó a kondim."
„Hamar elfáradtam."
„A másik erősebb volt."

Ez legygakrabban két dolognak tudható be:

a) Technikai képzettség hiánya

Jitsuban a helyes mechanika erősnek hat, a jó időzítés pedig gyorsnak.
Ahogy megtanulod hatékonyan kivitelezni a technikákat és beosztani az energiádat, nem fogsz hamar elfáradni, és erősebb pozíciókba tudod rendezni a tested.
Természetesen a küzdősporthoz szükség van egy alap fizikai felkészültségre, de ha ennek hiányában versenyzel, azt inkább stratégiai hibának mondanám.

b) Versenytapasztalat hiánya

Volt egy versenyem, ahol felkészültem, bemértem, bemelegítettem.
A nap folyamán kiderült, hogy minden egyes ellenfelem vagy súlyt tévesztett vagy lesérült - így mérkőzés nélkül maradtam.
Másnap reggel mégis izomlázam volt.
A verseny alatti lesavasodás és kimerültség, nagyrészt idegrendszeri eredetű: a fokozott stressz és a helyzet intenzitása okozza.
A hatékony technikai kivitelezés és az energia beosztása mellett a versenytapasztalat is hozzájárul ahhoz, hogy a szervezeted hozzászokjjon, és rutinként kezelje ezt a terhelést.

Túl tág okok

"Jó volt a guardja."
"Pedig tudtam, hogy kneecut pass-t akar."

Ezeket kicsit tovább boncolva már közelebb kerülhetünk a hasznos megállapításokhoz.

hasznos megállapítások

A hasznos megállapításokat a következő kategóriákba sorolhatjuk:

• Technikai

• Taktikai

• Stratégiai

Technikai

Technikai hibáról beszélünk, ha nem ismered fel a pozíciót, nincs opciód az adott pozícióból, vagy rossz mozdulatot választasz.
Ilyet keress!
Hogyan lesz egy hasznotalan megállapításből hasznos?

Haszontalan megállapítás:
"Lelábfeszített, mert gyors volt és erős, én pedig bealudtam, mert szar a kondim, és amúgy sem volt az én napom."
Ebből az következne, hogy legközlebb reménykedünk a csillagok kedvezőbb állásában, addig pedig kondizunk, esetleg több kávét iszunk.

Hasznos megállapítás:
"Butterfly guardot játszott, egyenesen belesétáltam a shin-to-shin -be, ahonnan SLX-et húzott, leültetett és egyenes lábfeszítést csinált."
-> Hogyan tudom a partnert butterflyból a hátára tenni, anélkül, hogy fogást szerezne rajtam?
-> Esetleg hogyan tudok a lábammal belső pozícióba lépni, hogy elkerüljem a shin-to-shin pozíciót?
-> Illetve milyen opcióim vannak, ha a partner mégis felveszi a shin-to-shin-t? Ha már SLX-ben van? Ha már onnan el is veszítettem az egyensúlyom? Ha már csinálja is a lábfeszítést?

Hétfőn átnézitek az edzőpartnereiddel, megkérdezed az edzőt.
Addig is utána nézel mit csinálnak innen az ügyesek, keresel ideillő felvételt versenyről vagy oktatóvideót.

Fontos:
Amennyiben még nem tartasz ott technikailag, hogy felismerd mi történt pontosan, az is hatalmas siker, ha feltételezed, hogy valami ilyesmi lesz a megoldás és nem elégszel meg a fenti haszontalan jellegű megyarázattal, amit az agyad valószínűleg elsőre ki fog találni.

Amikor technikai hibákat és megoldásokat próbálunk beazonosítani, a következő momentumokat érdemes keresni:

• Fordulópontok: azok a pillanatok, ahol a meccs kritikus irányt vett.

• Minták: olyan ismétlődő mozgássorok, amik hatással votlak a meccs kimenetelére.

• Meglepetések: olyan események, pozíciók, technikák amikre nem voltál felkészülve.

Taktikai (mikor melyik technikát alkalmazzuk)

Taktikai hibáról beszélünk, ha nem ismered a szabályokat, illetve nem jól mérted fel az ellenfelet vagy a helyzetet.

Például:
Guard az erősséged, de el akartad dobni az ellenfeled, aki birkózó.
Földrevitel után pontozással vezettél, de passelés helyett hátraültél egy lábfeszítésért, és megsweepeltek.

Ha taktikai hibát azonosítunk, a válasz gyakran a helyzetfelismerés képességében rejlik.
Ez szituációs gyakorlással, illetve versenytapasztalat szerzésével fejleszthető.

Stratégiai (mikor melyik versenyen, kategóriában indulunk)

Például:
Fehér öves vagy, főleg gi-ben edzel, de elindulsz az ADCC trials-on.
5 kilót fogyasztasz egy versenyre, ahol tatamira lépés előtt kell mérlegelni.

Ha beazonosítottál egy stratégiai hibát, egyeztess az edződdel, haladó csapattársaiddal, de mindenképpen nézd vissza újra a meccse(i)d és keress technikai, esetleg taktikai hibákat is, különben kárba ment a nevezési díjad.