Övek és fejlődés

Mi kell a kékövhöz, mit jelent a feketeöv, mikor kapok én, miért kapott ő…

Ebben a cikkben az ezzel kapcsolatos kérdéseket szeretném megválaszolni, eloszlatni a kételyeket, és tiszta képet adni arról, mi kell a fejlődéshez.

Az első dolog, amit érdemes tudni, hogy a jitsuban nincs övvizsga vagy univerzális standard.
Az övfokozatok kiosztása edzőnként és iskolánként eltér.

Ennek az előnye, hogy az edző sokkal rugalmasabban tudja értékelni a tanítványait: figyelembe veheti az egyén képességeit, lehetőségeit és élethelyzetét.
Ugyanúgy kaphat öveket egy többgyermekes apuka, aki harmincöt évesen kezdte a sportot és heti háromszor jár edzésre, mint egy huszonéves versenyző, aki gyerekkora óta élsportoló és napi kétszer edz.

A hátránya viszont az, hogy kívülről nézve kevésbé átlátható.
Mivel nincs egységes rendszer, előfordulhat, hogy két azonos övfokozatú ember teljesen eltérő szinten van.
Szerencsére jitsuban nem az öv mutatja meg, milyen jó vagy, hanem az, hogyan teljesítesz a másik ellen.

Éppen ezért az első dolog, amit mindig mondok, ha valaki az övekről kérdez, hogy ne foglalkozzon vele.
Nem jelent annyit, mint sokan gondolják, bár megértem, ha valakit motivál.
Boxban, birkózásban vagy vízilabdában sincs övrendszer, mégis mindenki pontosan tudja, ki hol áll.

Ne az legyen a célod, hogy ilyen meg olyan öves legyél, hanem az, hogy ügyes.
A valódi kérdés tehát az: hogyan tudsz folyamatosan fejlődni és egyre ügyesebb lenni?

A tapasztalatom szerint a fejlődés szempontjából ez a három dolog a legfontosabb - mégpedig ebben a sorrendben:

1. Következetes, kitartó edzéslátogatás.

2. Tudatos gyakorlás.

3. Agytorna.

1. Következetes, kitartó edzéslátogatás

Heti minimum 2-3 alkalom, minden héten, kihagyás nélkül.
Van egy mondás, miszerint heti 3-nál kezdesz fejlődni, 2-nél stagnálsz.
Ha csak heti kétszer tudsz jönni, nem a világ vége - de sokkal nehezebb lesz.
A helyedben minimum a 3-ra lőnék.
Ha kimaradnak hetek, az már gond.
Úgy állítsd be az életed, hogy ne kelljen gondolkodni rajta, hogy jössz-e edzésre.
Jelölj ki napokat és akármi van, gyere le.
Nem kell feltétlen küzdened - elég, ha csak drillezel, vagy csak figyelsz.
De legyél itt.
Ha ritkán jársz és még ki is maradoznak hetek, nem fogsz fejlődni.

2. Tudatos gyakorlás

A tudatos gyakorlás egyik legegyszerűbb eszköze, ha konkrét célokkal érkezel az edzésre.
Ha úgy jössz le, hogy nincs semmilyen célod: csak küzdesz, elfáradsz - de nem feltétlen tanulsz.
Egy-két előre kijelölt cél viszont azonnal tudatossá teszi a munkát, még akkor is, ha nem mindig sikerül megvalósítani őket.

Ennek alapja, hogy számot vetsz arról, milyen skillek vannak egyáltalán a jitsuban és megnézed, önmagadhoz és a társaidhoz képest hol tartasz ezekben.
Így egyszerre tudod felhozni a gyengeségeidet és közben csiszolni azt, amiben már ügyes vagy.
Hasznos, ha a jitsu egészét lebonjuk kisebb fejlesztendő területekre.

• Guard | Pass

• Kontroll Pozíciók | Menekülések

• Submission | Védések

• Földrevitelek

Az egyik legjellemzőbb jele annak, hogy valaki még nem „jitsusan” gondolkodik, az az, hogy a meneteket csak a kopogás kontextusában értékeli ki.
Ez a klasszikus „ki kivel mit ment?” hozzáállás.
Persze ez is nagyon fontos, de ha a célod és a sikered mértéke kizárólag az, hogy kopogsz vagy kopogtatsz-e, az megnehezíti a tanulást.
Ezzel a hozzáállással nem fogsz merni új dolgokat kipróbálni, nem fogsz kockáztatni, mert félsz, hogy hibázol és lekopogtatnak.

Ha már legalább fél éve rendszeresen jitsuzol, az edzéseken lesz nálad ügyesebb-ügyetlenebb, erősebb-gyengébb edzőpartnered is.
Mindenkivel tudsz tanulni, ha a kopogáson kívül más célokat és mércéket IS megfogalmazol és ezeket az edzőpartnereidhez igazítod.
Gyakorolj egy technikát vagy pozíciót, próbáld megérteni mi működik, mi nem és miért.
Ne azt nézd, hogy elsőre sikerült-e valami, hanem azt, hogyan fejlődsz idővel.

A kisebb célok segítenek abban, hogy a gurulás ne csak „túlélés” vagy ego-harc legyen, hanem tudatos gyakorlás.
Gyakori hiba, hogy a kezdő jitsusok egy 5 perces menet alatt két percig hátrálnak, fogócskáznak, kerülnek minden nemű kontaktot, nehogy a rövidebbet húzzák.
Amikor pedig megtörténik az első interakció a hónukalá kapnak egy fejet vagy végtagot és szorítják, mintha az életük múlna rajta, akár a menet végéig is.
Ha a másik fél még náluk is képzetlenebb és lekopogja - örülnek, hogy ügyesek voltak.
Ha az edzőpartner fel van erre készülve, kijön és lekopogtatja őket - úgy vannak vele, hogy nem szorítottak eléggé, vagy a másiknak szerencséje volt.
A mozgás, a tranzíciók és a kísérletezés hiányában a fejlődés is megáll.

Teniszben az egymás közötti oda-vissza ütéseket „rally”-nak hívják.
Minél tovább tart egy rally, annál többet gyakorol mindkét játékos.
Ha valaki rálép a labdára: elkerüli, hogy leiskolázzák, de nem lesz tőle ügyesebb.
Jitsuban ugyanez történik akkor, amikor valaki egy pozícióban minden erejével kapaszkodik és szorít, csak azért, hogy ne kerüljön rosszabb helyzetbe.

3. Agytorna

A fejlődés nem csak a tatamin történik.
Az, hogy mennyit tanulsz egy edzésből, nagyban azon múlik, mit kezdesz vele fejben utána.

Nagyon hasznos a rendszeres reflektálás: „Ma miket próbáltam, mi működött és miért, mi nem működött és miért?”
Ehhez nagyon jó eszköz a saját edzésvideóid elemzése.
Kívülről nézve sokszor egészen mást látsz, mint amit belülről érzel.

Emellett érdemes oktatóvideókat nézni - én kifejezetten a hosszú formátumú anyagokat ajánlom a rövid klippek helyett.
A rövid videók látványosak, de nem adnak rendszert, így csak random mozdulatokat akarsz majd másolni.
A hoszabb oktató anyagok segítségével viszont megértheted a jitsu logikáját, az összefüggéseket és tényleg épül a tudásod.

Ide sorolhatók az életmódbeli döntéseink is: az, hogy mivel töltjük a szabadidőnket, mit eszünk és mennyit pihenünk, közvetlen hatással van a fejlődésünkre és a teljesítményünkre.
Fontos látni, hogy ez nem csak valami „haladó extra”.

És ami talán a legfontosabb: ez a három elv - a rendszeresség, a tudatos gyakorlás és a mentális munka - nem csak a jitsuban működik.
Ha az „edzés” szót bármilyen más tevékenységre cseréled, ugyanígy igaz marad.
Ezek az alapok teszik lehetővé a hosszú távú fejlődést, bármilyen területen.